Családállítás a megoldásért

Képesítésemet a legrégebb óta működő magyar családállítási műhelyben, a Rendszerakadémián szereztem (Német Rendszerállítók Szövetségének (DGfS) magyarországi tagja). Tudásomat azóta is folyamatos továbbképzésekkel bővítem.

Szeretem megérteni, hogy mi miért történik velünk, és miért éppen úgy. Miért van az, hogy ami az egyik embernek könnyedén megy, az a másiknak leküzdhetetlen probléma. Ami pedig a leginkább foglalkoztat a mai napig, hogy mi az, amin lehet változtatni és, ha igen hogyan. Önismereti utamon több módszert kipróbáltam, és a családállításban éreztem azt, hogy egyszerre tud ezekre a kérdésekre válaszolni.

Ezek voltak a „gyakorlati” körülmények. És hogy lelkileg mi vezetett ide?

Apukám halálával és párhuzamosan a saját családalapítással számomra  egy új élet, a felnőtt megszületésem indult el. Ez egy hosszú vajúdás volt tulajdonképpen. 🙂  Éreztem és tudtam, hogy valamiért elveszítettem önmagamat, belőlem a jobb rész kihalt…Ennek pedig számos testi-lelki tünete lett. Az érzelmi hullámvölgyek során olyan mélységeket tapasztaltam meg, ahonnan különféle módszerekkel, eszközökkel, segítőkkel ki akartam jutni. A rengeteg kétség között egy dologban voltam első perctől biztos: azt a sok tapasztalást, amit átélek, azt egyszer mind fel fogom használni segítőként. Ezt az egyet tudtam. A módját még nem. Tudtam, ha én meg fogom csinálni, azt meg kell osztanom mással. Tudtam, ha egyszer odaérek, akkor már nem a pálya széléről fogok bekiabálni.

Most már, amikor hallgatok valakit, mikor segítséget kér, tudom miről beszél. Értem és érzem. Családállítóként segíteni szertném abban, hogy tovább tudjon menni. Mindeközben egyengetem a magam útját is, ami épp úgy mint mindenkinek, élethosszig tart.

Minden módszer másban, máshogyan tud segíteni. Ki kell próbálni, kinek mi és ki a legjobb. Számomra  a családállítás lett az  az út, ami a vajúdást, – ami mindegyikünk életében eljön – a legjobban tudja segíteni. Pontosabban az én készségeim a családállítással kompatibilisek…Itt ki lehet és ki kell mondani dolgokat. Nem lehet maszatolni. Bele kell állni a valóságba. Össze kell tenni összefüggéseket, amik nagyon mélyen vannak. Sallangtól  mentes. És érezni kell. A másikat, a teret, magamat a szívemen keresztül. Kapcsolódni kell. Minden irányba. És én ezt nagyon szeretem.