Ha szülő vagy és most ezt olvasod, akkor biztos vagyok benne, hogy te is sok kétséggel, de annál több szeretettel terelgeted a gyermekedet.
Rengeteg gyermekneveléssel, gyermeklélektannal kapcsolatos könyvet, cikket olvasunk, hogy tutira jól csináljuk. Aztán mégis többször kiderül, hogy minden igyekezetünk ellenére „produkál” a gyerek valamilyen tünetet, hosszas próbálkozás után sem sikerül megoldanunk valamilyen vele kapcsolatos nehézséget. Szorong, túl anyás, túl hisztis, túl nem jól evő, túl lázadó, túl bármi vagy akármi…és nem értjük, hiszen nagyon szeretjük őt. Akkor mi a fene lehet a baj?
A családállítás során mindig látszik, hogy a gyermek az elakadásával szinte mindig a szüleire reagál. Mindig egy szerető szülő jön el a gyermeke témájával, és értetlenül áll az előtt, hogy a szeretete ellenére gondok vannak. Ebben az írásban az elérhetőség szempontjából nézzük meg ezt a témát.
A terápiákban megkerülhetetlen téma a kötődés. Szeretem, ölelem, válaszkész vagyok…ismerős szavak, ugye? Ezt mind megteszem, mégis van valami…. Azt mondja a szakirodalom, hogy legyünk elérhetőek. A fizikai valóságon túl ez azonban sokkal többet jelent.
Egy szülő a fent felsoroltak ellenére is elérhetetlen tud lenni a gyermekének, ha lélek szinten „máshol jár” Ezeket látjuk például a családállítás során:
A függő és bántalmazó szülőről tudjuk, hogy elérhetetlen. Ugyanilyen például, ha hosszan depressziós a szülő vagy valamilyen trauma éri őt. Elérhetetlen akkor is, ha fizikai síkon rövidebb-hosszabb időre megszakad a kapcsolat és megrendül a bizalom.
De egyéb más körülmény is azzá tehet:
Az anya mély gyászban van a lelkében. Akár valamelyik szüleje után menne, lehet, hogy elhalt egy vagy több gyermeke, esetleg testvére. Lehet, hogy ez a hétköznapokban nem is érzékelhető, nem látszik belőle semmi. A gyermek viszont pontosan érzi, hogy az édesanyja nem elérhető. Puszil, ölel, mellette van, játszik, lélek szinten viszont máshol van. A családállítás során oldani kell az anyának a halottal való elakadását, hogy elérhetővé váljon.
Akkor sem tud lélekben rendesen jelen lenni az anyuka vagy apuka, ha gyerek üzemmódban van. Ezt végképp nem olyan egyszerű „szabad szemmel” látni, hiszen a hétköznapi szinten a szülő mindent csinál, mint bármelyik másik szülő, lehet, hogy még túl is tolja. Sőt, az önfeláldozó, mártír anya szinte biztos, hogy abban van, ezért is olyan csalóka a helyzet, hiszen, ha valaki, ő aztán mindent megtesz a gyerekért. Családállítás során viszont teljesen világos, hogy a fenti dinamika történik. Lehet, hogy szinte nem is érzékelik egymást. A gyerek csak egy felnőtt szülő mellett érzi magát biztonságban. De, ha a szülő valamilyen okból gyerek üzemmódban van, vagyis egy gyermekkori sérülése mozgatja őt, már borult is minden. Ilyenkor pl. fejére nő a gyerek vagy nem tudja a dührohamát kezelni, szorongásnak a jeleit mutatja, túl felnőttes, irányító kiskirály vagy épp beteges…persze lehet számos tünet még. Kiskorában megéli, hogy elérhetetlen a szülő, és mivel őt kicsinek, gyengének érzékeli, be akar segíteni neki. Így veszíti el majd önmagát, a REND-es helyét a családban, és kezdetét veszi az ördögi kör, amikor már ő lesz később valahol felnőtt bőrbe bújt gyerek.
Meg kell ilyenkor keresni az szülő elakadását. A gyerek mindig a legmélyebb félelmünkre, fájdalmunkra, kielégítetlen vágyainkra reagál. Ha ezt feloldjuk, akkor lehet felnőtt szülő belőlünk. Ettől válunk elérhetővé.