Nem is gondolnánk, hogy milyen sarkalatos pont tud lenni egy család életében a házasságot megelőző komolyabb kapcsolat: ha felmerült a házasság vagy a gyerekvállalás kérdése, esetleg volt megfogant magzat, akit elvetettek, vagy csak óriási szerelem volt, ami valamilyen nyomós okkal ért véget, akkor bizony az az új kapcsolatban és családban, különösen a gyerekek által érződni fog.
Milyen okok merülhetnek fel és mik lehetnek a következmények?
- a szülők nem pártolják például fiúk házasságát: nem megfelelő vallású, képzettségű, anyagi helyzetű a kiszemelt pár: „nem hozzánk való”. Így lebeszélik vagy eltiltják a szerelmétől a gyermeküket, aki aztán egy „hozzávalóval” köti később össze az életét. Az a gyerek, aki ebből a házasságból születik, tegyük fel a lány, folyton rivalizál más lányokkal, nőkkel, az anyjával is. Illetve később akár a saját párkapcsolatában köszön vissza ez a dinamika, hogy megjelenik egy „másik nő”. Ez mehet tovább generációsan: ennek a párnak születnek fiú gyermekei, akiknek a barátnői nem lesznek soha igazán befogadva. De az is lehet, hogy valaki azzal az elakadással jön, hogy mindig rosszul választ. Tudja is sokszor, hogy rossz lesz, de inkább azt választja. És ez az élet szinte összes területén igaz. Eljuthatunk állítás során oda, hogy lojális a szülőjével vagy nagyszülőjével aki azt élte át, hogy nem választhatott szabadon, nem szívből döntött. A kliens vele lojális, „én sem dönthetek jól, nem választhatom a jót”. És e hétköznapi nehézség mögött kiderül, hogy egy „lenni-nem lenni” kérdés van: ha az apám/nagyapám anno szabadon dönt, akkor én nem vagyok. Én sem dönthetek szabadon hiszen akkor a létezésem alapja ellen döntenék. Ezt kell oldani az állításban.
- Történhet az is, hogy egy nőt az esküvő előtt hagyja el a vőlegénye. Később férjhez megy máshoz, ebből születik a gyermeke. Ez az eset lecsapódhat úgy, hogy újra játszom anyám dolgát, és engem is mindig elhagynak, mert ez az elhagyás lett az életem ára: Ha nem hagyják el anyámat, akkor most nem vagyok. Tehát ezzel az elhagyással igazolom újra és újra, hogy létezhetek. Ha ezt oldjuk, jöhet a nagy szerelem házassággal 😊
- Tünet: nem jön a baba: kiderülhet állítás során, hogy a kliens apukájának volt egy korábbi szerelme, akitől nem lehetett gyermeke. Szabadon engedte a volt társa, hadd legyen mással családja, lett is. De a kliens tudattalanja az előző hölggyel lojális: ugyanis az ő vesztesége az kliens születésének az ára. Ilyenkor mindig ugyanazzal fizetünk vissza: „az én életem ára, hogy neked nem lehetett gyermeked ezért nekem sem lehet.” Természtesen ezt is lehet oldani.
- Az egyik legfontosabb, amivel dolga van a családnak, ha az előző szerelem valamilyen áldozatiságot szenvedett el: meghalt, megölték, balesete lett, amiből nem tudott felépülni, eltűnt, öngyilkos lett, kivándorolt, börtönbe került…Ilyenkor az új kapcsolatból született gyermek, vagy , ha több születik akkor az egyik gyermek biztos, hogy reagál erre a személyre, és áldozati „tüneteket” fog mutatni : nem tartozik a csapathoz, bántják, ha nem bántják kiprovokálja, hogy bántsák, örök vesztes, mindig elhagyják, kipiszkálják valahonnan, esetleg folyamatos szorongása van, vagy éppenséggel lehet, hogy „csak” annyi, hogy szülőként mindent megadsz neki, szereted, és ő mégis úgy érzi, hogy nincs szeretve…. úgy érzi ugyanis, hogy adós annak a személynek az életéért. Mivel az a tragédia /áldozat volt az élete ára, a lelke legmélyén bűntudata van, hogy él.
Az is lehet, hogy mindezek, titokban maradnak, nem tud róla sem az új házastárs, sem a gyerekek. Vagy lehet, hogy a nagymamánál volt ilyen és már homály fedi. Akkor is kiderülhet állítás során. Látható és oldható lesz a felállított térben.
Ezek a dolgok generációsan tovább is hatnak, egészen addig, amíg fel nem oldjuk. És ez a téma nagyon erősen hat, hagyományos módszerek esetében fel sem merül, hogy foglalkozni kellene vele. Családállítás során alapkérdés. És életváltoztató oldás lehet.