Az előző írás folytatása:

Sokan várják azt a családállítástól is – mint az összes többi módszertől,- hogy egy varázspálcával való suhintással múljon el a rossz és kezdődjön a jó világ. A családállítás sem ezt ígéri, mint ahogy egy lelkiismeretesen dolgozó segítő sem. Azt ígéri a családállítás, hogy ebben a tudattalanban gyorsan és nagyon mélyre megy, megláttatja mi a gond, anélkül, hogy hónapokat kelljen járni, és azt is megmutatja, hogy mi az az út, ami az adott helyzetből kivezethet. Oldja is az adott problémát. Feltéve, ha a kliens kész rá. Mert igen, van, hogy nem kész rá az ember, nem tudja vagy nem akarja befogadni azt, ami feljött. Esetleg túl nagy áldozattal járna a régi kötésből való kilépés…

A változást előidéző döntést meg tudjuk hozni a családállítás során, mert ott egy más, mélyebb szinten történnek a dolgok. Abban a bizonyos 97%-os tudattalanban.  Aztán már „csak” rajta kell maradni a választott úton. Az esetek egy részében azonnal, a családállítás után érezhető a változás, de a legtöbb esetben, azt, ami energetikai szinten az állításban lezajlott, be kell építeni egy hosszabb folyamatban a személyiségbe. Illetve más elakadás is felmerülhet, amit szintén szükséges lehet oldani a változásért.

És, akkor ahogy ígértem az előző írásban, néhány példa arra, hogyan gátolhatja az agybéli döntésemet a tudattalan döntésem, és ez hogyan mutatja meg magát a családállításban:

– Szeretnék előbbre lépni a munkámban, mindent megteszek, minden adottság meg is van ehhez, mégsem megy. Akarom? Igen? De…? De a tudattalan nem enged, mert mondjuk az anyámmal lojalitást vállaltam. Ő mondjuk nem tanulhatott tovább, mert korán szült. Aztán a gyerekek mellett már nem tudott tanulni, sokat kellett dolgoznia is…vagy éppen a férje nem engedte valamilyen okból tovább tanulni, feljebb jutni…

Ha neki nem lehetett én sem engedhetem meg magamnak. Ezzel is hozzá akarok szorosabban kötődni.

– Szeretnék lefogyni, de egyszerűen mindig ennem kell, ha stressz van, stressz meg mindig van…Pedig le akarok fogyni. Mi van a mélyben? Anyukájával szolidaritást vállal, aki egyszer csak szinte folyamatosan evett. Mikortól volt az egyszer csak? Mikor elveszítette pár napos babáját. Az anyukája, aki neki nehezen volt elérhető más okokból is, úgy érhető el, ha úgy csinál, mint ő. Folyamatosan eszik, ha gond van. Akkor olyan lehet, mint ő. Ez a tudatalatti döntés, ami minden akaratot felülír. Döntök-e úgy, hogy le merek kapcsolódni erről a kötésről? És tudok-e e helyett „csak” szívből kapcsolódni?

– Nem merem az erőmet, akaratomat használni feleségként, anyaként, pedig, amíg egyedül voltam, minden gond nélkül sikerült az önképviselet. Pedig nagyon szeretném megélni az erőmet, tudom, hogy volt. Milyen döntés született korábban a mélyben? Az, hogy nem akar olyan lenni, mint az anyukája, aki erőszakos és alárendelő volt. Ehhez pedig a kliens lemondott az erejéről. Vajon tud-e amellett dönteni, hogy visszafogadja a szívébe az anyukáját és azzal együtt az erőt is, amit majd mer és tud máshogyan használni? Vagy erősebb lesz a tudattalan döntése, a félelem, hogy olyan lesz mint az anyja, és ez minden olyan próbálkozást ellehetetlenít, ahol képviselnie kell saját magát?

– Minden igyekezetem, tudásom, lehetőségeim ellenére sem sikerül anyagilag előrébb jutnom…állandó gondom van  a pénzzel valamilyen formában. Ilyenkor is meg kell nézni, hogy milyen mintát viszünk tovább. Mi volt a viszonya a felmenőknek a pénzhez? Apám minden pénzét eljátszotta? Esetleg egy nagyobb vagyont? Lehetséges, hogy azt a döntést hoztam lélek szinten, hogy ne legyen mit eljátszanom… ha nincsen pénz, nem veszhet el…

De az is lehet, hogy apámnak volt olyan élménye, amiből azt szűrte le, pénzhez csak tisztességtelenül lehet jutni. Ezt magamévá tettem, ezért nem dönthetek úgy, hogy nekem legyen pénzem, mert akkor én is a  „tisztességtelenek” csoportjába fogok tartozni.

– Nem sikerül természetes úton teherbe esnem, pedig orvosilag minden rendben…Milyen döntés lehet a mélyben? Lehet, hogy volt valaki a családban, aki belehalt a szülésbe vagy komoly komplikáció lépett fel anyámnál…vagy a babával lett baj…Akarom én ezt egyáltalán? Lehet, hogy inkább nem, nehogy én is így járjak, hiszen a szülés nagyon veszélyes, bele is lehet halni… súgja a tudattalanom. Mindeközben ezerrel azon vagyok a tudatos szinten, hogy legyen baba.

Ezek csak példák, mindenkinek mást mutat meg a felállítás.  Mindenkinek a saját, egyedi történetét, elakadását.  Ezért az oldás során mindenkinek a saját helyzetéhez illő oldó mondatokat használunk, melyek segítenek egy új döntésbe beleállni.

Rengeteg, a példákhoz hasonló helyzetet írhatnánk tudatalatti döntésekről, kötésekről. Mindegyikünknek vannak ilyenek. Hogy mit kezdünk vele, az rajtunk áll. Amíg nem látom meg, vagy nem akarom meglátni, hogy mi mozgat egy elakadás legmélyén, igazából változást előidéző döntést sem fogok tudni hozni. Lehet, hogy a szám majd azt mondja, igen, akarom ezt a változást, de lélek szinten nem ezt mondom. Csak majd akkor, ha ott is próbálom feloldani.