Esztergom a szívem csücske. Sok éve érzem már, hogy különös jelentősége van annak, hogy itt születtem, hogy itt élek. Pláne, mióta családállító lettem. Még messze voltam a családállítástól, amikor már sokat foglalkoztatott az, hogy Esztergom Magyarország születésének bölcsője, és, hogy ez sokkal többről kell, hogy szóljon, mint egy történelmi adatról.

Idegenvezetőknek tanítottam német nyelvű vezetést, akkorra már teljesen magába szippantott az esztergomi múltban való vájkálás 😊 Mostanra pedig már látom, hogyan jön össze Magyarország születése a mai társadalom végletes széthúzásával, belső megosztottsággal, sírva vigadással, mártírom szenvedéssel.

Nézd meg hogyan születtél és megérted miért élsz most úgy, ahogy.

Rendszerszemléleti szempontból a nemzet is egy nagy családi rendszerként működik. Az államalapításunk a születésünk. A magyar államalapítás döntő kérdése egy választási kényszer volt: az ősi hitvilág, identitás megőrzése maradjon vagy a nyugati keresztény integrációt válasszuk. Koppány az ősi magyar hitvilágot képviselte. István ezzel szemben elismerte, hogy a fizikai túlélésért cserébe fel kell adni a nép addigi kulturális önvalóját és szokásait, az identitását, a hitét.

Így született meg a magyar állammal együtt a transzgenerációs trauma:

„A születésem feltétele volt a hitemről, magamról, az identitásomról való lemondás. A születésem feltétele volt, hogy magyar magyart gyűlöljön és öljön. Hogy az ország szétszakadjon. Hogy mindig kettő között kelljen választani. Hogy csak egynek lehet igaza, hogy a másikon bosszút kell állni. Hogy aki nincs velünk, az ellenünk van.”

Minden egyes alkalommal, amikor hasadás, széthúzás, egymás „ölése” van, akkor újra és újra igazolja a lélek, hogy élhet. Hiszen ez volt a feltétele a születésének. Ha nem így tenne a lélek, megtagadná a létezését. De még valami fontos történt ekkor:

A magyar hitvilágban a nő szent helyet foglal el: Boldogasszony, az Istenanya nem egy imádandó külső bálvány, hanem a Kollektív Anyai Erő archetípusa, maga a Földanya – az a végső megtartó háttér, amelyből minden földi anya az életet meríti. Arany Atyácska (Isten) és Boldogasszony (az Istenanya) – a létezés legtökéletesebb egyensúly-modellje. Teljesen egyenragú férfi és női isteni minőség.

A transzgenerációs pszichológia  szerint egy ilyen kollektív archetípus leváltásával,(miszerint a magyar hitvilág kényszerű elfojtásával az Istenanyát kitagadtuk) magát a Forrást, az Anyát, az életet rekesztettük ki és tagadtuk meg, és ez mély, generációkon átívelő sebeket, kollektív traumát ejtett a néplélekben:

• Kirekesztettük a férfi és a nő egyenrangúságát. a családi és nemzeti lélekben felborult a férfi és női energiák egyensúlya.

• a mindent befogadó, feltétel nélkül szerető, életet adó Földanya-minőség lett száműzve. Ebből fakad a sorsüldözöttség és a „Sírva vigad a magyar” mentalitás, hiszen a feltétel nélküli szeretet híján az rögzült, hogy a létezésért folyamatosan szenvedni kell, bűnhődni kell. Az új identitás alapja a szenvedés, a mártíromság lett.
• megszületett a belső széthúzás és testvérháborúk mintája: ha a szülők egyensúlya felborul, a testvérek egymás ellen fordulnak, mert nem érzik a biztonságot
• Az anya hiányát a „Mária kultusszal” pótolta István : felajánlása révén a keresztény Szűz Máriát ruházta fel Boldogasszony tulajdonságaival.Így viszont a szeplőtelen, tiszta, de egyben sokat szenvedő nő lett az új archetípus, és a női lélek „meghasadt”: száműzte magából  a természetes, vad , szabad vonzó nőt, ami mai napig tipikus családállítási elakadás.

Mi a gyógyulás útja?

• A legnagyobb nemzeti sebünk a vagy-vagy működési mód. El kell ismernünk az IS-IS működést, mert amíg az egyik a bűnös, másik az áldozat, marad a kollektív háborúzás a tudattalanban. Szükség volt István fizikai biztonságot megteremtő államszervezésére, de a Koppány által képviselt ősi hitvilágnak sámánisztikus gyökerei előtt is fejet kell hajtanunk. Mindkettőt büszkén vállalhatjuk, ekkor születik meg újra az egység. Itt nem csak politikai is-is-re kell gondolni, hanem egy általános emberi működésre, ami nem zárja ki a másikat, magának kizárólagosságot adva

• Boldogasszonyt, a Földanyát ha visszafogadjuk, a patriarchális rendszert fel tudja váltani a férfi-női energiák egyensúlya. Ez nem a kereszténység megtagadását jelenti, hanem szintén is-is jelenlétet. Amint a nő már nem a szenvedő mártír, hanem a feltétel nélküli szeretetnek, az élet élvezetének, forrásának az áramoltatója, ekkor elkezd feloldódni a kollektív depresszív érzés, és mártírom anyaság.

• tanuljunk újra kapcsolódni az Anyaföldhöz. A magyar hitvilágban az ember teljes harmóniában élt a természettel. Nem rendelte maga alá, hanem tisztelte, védte. Vissza kell találni a tájhoz, a földhöz, a vizekhez és a fákhoz – nem mint kihasználható nyersanyaghoz, hanem mint élő minőséghez.

• a magyar nők kollektív tehermentesítése a családokban önmagán jóval túlmutathat: a legkisebb egység nemzeti szinten a család. A nemzeti trauma gyógyulása a mindennapi családi dinamikákban kezdődik. A magyar nőknek le kell tenniük a „mindent kibíró, önfeláldozó, mártír anya” szerepét, amelyet a kollektív túlélési kényszer kért tőlük évszázadokon át. A gyógyulás az, ha a nő megengedheti magának, hogy ne csak anyaként és teherhordóként, hanem szabad, örömteli és önazonos nőként is létezzen. A férfiak is ezzel együtt tudnak változni: ahogy megszületik bennük az ősi női bölcsesség és intuíció tisztelete, a családon belüli érzelmi biztonság rendeződni fog.

Talán az utolsó bekezdésben van a lényeg: mindenki a saját családján belül tudja elkezdeni gyógyítani a meghasadt lelket. Nem felülről irányított politikai vagy vallási „gyógyításra” kell várni, hanem a saját családunkban visszafogadni a kitagadottakat, akik „mások”. Befogadni a túlélő kemény nőt, az elnyomott nőt, a harcoló férfit, az erejét feladott férfit…minden családban volt mindegyikből. Önmagunkban elfogadni a férfit és nőt. Családban megélni az is-is-t. Egyénként újratanulni a kapcsolódást a természethez és a Forráshoz. Így tud egy régi-új egyensúly születni. Ez egy komoly és hosszabb munkát igénylő feladat, egy paradigmaváltás a gondolkodásban, egy igazi hosszútávú befektetés.

Magam részéről pedig biztosan beleásom magam az ősi magyar hitvilág rejtelmeibe, hogy saját családomat, magamat és a hozzám fordulókat is gyógyuláshoz, egyensúlyhoz segítsem.